-Tíz pont a Griffendéltõl!-Piton magából kikelve üvöltött 

Potterre, akinek 

az asztala alatt még mindig füstölgött a robbantós snapszli 

maradványa.Piton úgy érezte,még sosem volt ilyen borzalmas 

bájitaltan órája.Hozzászokott,hogy már a puszta jelenléte is fegyelmezi 

a diákokat,de a mai reggelen el sem tudta képzelni,mi üthetett 

beléjük.Mióta elkezdõdött az óra,mást sem csinált,mint pontokat vont 

le,amit nem követett a griffendélesek részérõl zúgolódás,különbözõ-a 

tanulók számára vicces-tárgyakat kobzott el,és hiába hozta szigorú 

formáját,még Neville Longbottom sem sírta el magát,mikor rákiabált a ki 

tudja hanyadik kilyukadt üstje miatt.

 Amikor megszólalt az óra végét jelzõ csengõ,a diákok még mindig 

vigyorogva hagyták el a termet.Piton dühöngve rakta az órán készített, 

siralmasra sikeredett fõzeteket egy polcra,és közben azon 

gondolkodott,hogy legközelebb beváltja egy régebben tett ígéretét,és 

megmérgezi valamelyik diákját.Vagy mindegyiket.Potterrel kezdve a 

sort.Erre a gondolatra gúnyos mosolyra húzta a száját.Töprengésébõl 

egy kopogás zökkentette ki.Dumbledore állt az ajtóban,szélesen 

mosolyogva.

-Áh Ön az Albus?Piton felrakta az utolsó bedugaszolt fõzetet is a 

polcra,majd Dumbledorehoz fordult.

-Perselus azért jöttem,mert egy fontos bejelentenivalóm van.Hallott 

már a Minisztérium legújabb rendeletérõl?

-Miféle rendeletrõl?-kérdezett vissza Piton összeszûkült szemmel a 

minisztérium szó hallatán rosszat sejtve.

-Egy héten belül házasságot kell kötni az összes aranyvérû 

varázslónak egy nagykorú mugli származású boszorkánnyal.-hangzott 

a tömör felelet az igazgató nyugodt hangján.

-Cornelius Caramelrõl mindig is sejtettem,hogy nem épelméjû.- felelt 

Piton egy apró vállrándítás kíséretében.Nem érdekelte különösebben a 

téma,ám Dumbledore folytatta:

-Nos az a helyzet,hogy  a rendelet magára is vonatkozik.

-Hogy micsoda?-horkant fel Piton szemöldökét összeráncolva.

-A rendelet magára is vonatkozik.-ismételte meg Dumbledore derûs 

hangon,mintha csak az idõjárásról beszélne.Piton arcvonásai 

megkeményedtek,villámló tekintettel nézte a békésen álldogáló 

igazgatót.

-Na nem!Én nem veszek részt ebben az õrültségben!-sziszegte a fogai 

között a bájitaltanár.

-Ugyan már Perselus,elvégre már benne van a korban,ideje lenne 

keresnie egy társat magának.-felelte finom kis meghajlás kíséretében 

Dumbledore.Piton szemöldöke a magasba szökkent a hallottaktól.

-Én ebbõl nem kérek,jól megvagyok magam is-szûrte összepréselt 

ajkain át a szavakat Piton.

-Márpedig a rendelet az rendelet,és ez alól maga sem kivétel 

Perselus.Nekem most mennem kell,sok sikert!Dumbledore mosolyogva 

biccentett egyet,majd sarkon fordult és magára hagyta a bájitaltanárt.

Piton szitkozódva vonult be a szobájába.Szerencsére volt két lukas 

órája,így csendes magányában emészthette a minisztérium képtelen 

ötletét.Leült kedvenc foteljába,fejében egymás után keringtek a 

gondolatok.

„Házasság.Egy mugli származású boszorkánnyal.Nevetséges!

Felháborító!Hogy volt képes Caramel egy ilyen rendeletet 

kitalálni?”Nem bírt tovább egy helyben ülni,ezért felállt,és járkálni 

kezdett a szobájában,fekete talárja kavargó szélként lobogott 

utána.”A jóságos Dumbledore persze viccesnek találja a helyzetet.Még 

hogy benne vagyok a korban?Ki a francot érdekel,ha egyszer jól érzem 

magam egyedül is.”-folytatta magában,ám egy belsõ,szívének rejtett 

zugában lévõ kis hang is megszólalt:Perselus biztos vagy abban,hogy 

jól érzed magad egyedül?-Igen-válaszolta meg saját magának 

azonnal,ám közben elbizonytalanodott.Abbahagyta a dühös 

járkálást,és visszaült a foteljába.Valójában többször is elképzelte 

magát saját családja körében.Egy igazi családdal.Nem olyannal,amiben 

õ élt gyerekkorában.Piton szeme elsötétült,ahogyan eszébe jutottak az 

emlékek.Az apja sohasem szerette õt.Hitvány kis féregnek tartotta már 

a születése pillanatától.A kis Perselus vézna volt,bõre pedig olyan 

sápadt,mintha a testében nem folydogálna elég vér.Az idõsebb Piton 

állandóan azt hajtogatta,hogy nem fogja egyik varázslóiskola sem 

felvenni,és majd mehet a muglikhoz utcát söpörni.Édesanyja nem volt 

elég erõs jellemû teremtés,hiába próbált meg kiállni mellette,az utolsó 

szó mindig az apjáé maradt,és amit õ mondott csak az számított.Piton 

egy esõs délutánon,amikor a szülei megint miatta vitatkoztak 

eldöntötte,hogy ha majd saját családja lesz ott békesség és harmónia 

fog uralkodni.

Piton elhessegette az emlékképeket,felállt,és újra járkálni 

kezdett.Dumbledore szavai csengtek a fülében.”Egy héten belül meg 

kell házasodni egy mugli származású boszorkánnyal”A rendelet magára 

is vonatkozik”

-Honnan a francból kerítsek elõ egy menyasszonyt ilyen rövid idõ 

alatt?-

tette fel a kérdést hangosan magának.A fene essen Caramelbe,meg az 

ostoba ötleteibe!Nem így képzelte el a társkeresést,õ nem rendeletre 

akart megnõsülni.Ráadásul nincs még csak kilátásban sem egy 

szemrevaló boszorkány,akit el tudott volna képzelni,mint a 

feleségét.Hirtelen bevillant egy ötlet a fejébe.

Az igazgató nem említette,hogy a rendeletben elõ van-e írva,hogy a 

házasságkötés után mennyi ideig kell együttélnie az újdonsült 

arával.Úgy döntött,hogy terepszemlét tart a nagykorú boszorkányok 

között,akik a Roxfortba járnak,és ha talál egy megfelelõ lányt,elveszi 

feleségül,de aztán el is válik tõle.

„Igen,ez így jó lesz.Caramel nem tehet semmit.Végülis a rendelet 

elõírásának megfelelõen megnõsülök,ahhoz meg senkinek nincs 

köze,hogy utána elválok-gondolta magában,és szája gyanúsan felfelé 

görbült.Fogta magát,és határozott léptekkel kimasírozott az ajtón.

Éppen szünet volt,és a folyosók megteltek a zsibongó 

diáksereggel.Piton lassabbra fogta lépteit,és figyelni kezdte azokat a 

lányokat,akikrõl tudta,hogy már nagykorúak.

Egy csoportosan álldogáló lány mellett haladt el,és fülét megütötte 

néhány beszédfoszlány:

-Aha,a múlthéten még azt hittem,hogy szeretem,de tegnap lefeküdtem 

Garwinnal-mondta vihogva  egy barna hajú boszorkány a mellette álló 

szõke hajú lánynak,aki erre döbbenten pislogott egyet.

-Tényleg?Pedig ti olyanok voltatok,mint egy álompár.És miért…

Nem tudta folytatni,mert közbevágott egy fekete hajú alacsony termetû 

diáklány.

- Na és milyen volt Garwinnal az ágyban?Én azt hallottam róla,hogy van 

egy notesze,amibe húzogatja a strigulákat.

Piton úgy érezte eleget hallott,ezért komótosan továbbsétált,magában 

gúnyosan felhorkantva.”Cha!Ezek a lányok úgy váltogatják a 

pasijaikat,mint mások a fehérnemûiket.Ráadásul még ki is beszélik a 

kalandjaikat.Ilyen feleség még rövid idõszakra sem kellene”

Több hasonlóan kommunikáló lánycsoport után kezdett elege lennie az 

egészbõl,amikor is megpillantotta Hermione Grangert Dumbledore 

társaságában.Fejében össze-vissza cikáztak a gondolatok.”Granger 

kisasszonyt még nem hallottam a fiúügyeirõl beszélni.Igaz 

griffendéles,nem utolsósorban  bosszantóan tudálékos,de legalább 

valóban van esze,és nem olyan idétlen,mint a többi fruska”Gyorsan 

döntött.Mielõbb túl akart lenni a házasságkötésen.Odalépett hát 

Hermionéhoz.

-Granger kisasszony van rá  2 órája,hogy némileg kicsinosítsa 

magát.Elveszem feleségül!

Hermione értetlenül meredt a bájitaltan tanárra.

-Most meg mit bámul?Inkább menjen,és keressen valami göncöt 

magának,amit felvesz az esküvõre!-mondta ellentmondást nem 

tûrve,majd  sarkon fordult,és magára hagyta a döbbenten bámuló 

lányt.Hermione felocsúdva megrökönyödésébõl Dumbledorra nézett,aki 

viszont legnagyobb meglepetésére szélesen mosolygott,aztán súgott 

valamit a fülébe.Hermione egy Óh felkiáltással megkönnyebbten 

sóhajtott egyet,és most már õ is elvigyorogta magát.

Piton eközben visszatért a szobájába.Megvan hát a menyasszony 

jelölt,Dumbledore-nak egy szava sem lehet,hiszen az iskola éltanulóját 

választotta.Kissé elfintorodott.”Azért remélem a csókos jelenetet 

kihagyhatom”

Ekkor halkan kopogtattak a szobája ajtaján.

-Ki az?-kérdezte kissé nyersen.

-Albus vagyok-hallatszott Dumbledore derûs hangja az ajtón túlról.

Piton kinyitotta neki az ajtót,és hellyel kínálta.”Mit akarhat megint?

Remélem nem azért jött,hogy segítsen kiválasztani a ruhámat”-mondta 

a fejében egy gúnyos kis hang.

-Perselus kérem ne legyen most mérges,de a rendelet,amirõl 

beszéltünk,az csak egy tréfa.Dumbledore kissé zavarban volt,ám kék 

szeme továbbra is fényesen csillogott.Piton arca elfehéredett a 

feltámadó dühtõl,és már épp szólásra nyitotta volna a száját,ám az 

igazgató intett a kezével,jelezvén,hogy még nem fejezte be.

-Ma van április elseje,és a mugliknál van egy olyan szokás,hogy ezen a 

napon megviccelik egymást.Dumbledore úgy döntött,jobb ha nem úgy 

mondja,hogy bolondok napja,Piton még félreértené.Piton karba tett 

kézzel várta a további magyarázatot.

-A tegnap esti vacsorán megemlítettem,hogy miért is ne csinálhatnánk 

egy ilyen napot itt a Roxfortban.A diákok nagy örömmel fogadták a 

hírt.”Szóval ezért voltak ma olyan szédültek az órámon a diákok-villant 

a fejébe a gondolat.Belül bosszankodott saját magán,ugyanis az este 

nem figyelt Dumbledore szavaira,lekötötte a figyelmét az aznapi 

Próféta magazin egyik bájitalokról szóló cikke.

-Szóval szépen kifundálta,hogy nevetségessé tesz.Kitalálta ezt a 

rendeletet,hogy aztán jót derüljön rajtam.Bizonyára úgy gondolta nem 

vagyok képes arra,hogy szerezzek egy menyasszonyt.-Piton dühösen 

pengevékonyra húzta az ajkát,és nem érdekelte,hogy ezekkel a 

szavakkal megsérti Dumbledore-t.Csak az járt a fejében,hogy az 

igazgatónak sikerült rászednie.

-Dehogyis Perselus.Egyátalán nem az volt a szándékom,hogy 

nevetségessé tegyem.Egy ártatlan kis tréfának szántam,de 

bevallom,nem gondoltam arra,hogy tényleg komolyan 

veszi.Megértem,hogy mérges rám,de higgye el semmi rossz szándék 

nem vezetett.

Piton belenézett a tiszta,kék szemekbe,dühe valamelyest csillapodni 

kezdett.”Dumbledore és az õ mugliszokásai!Talán tényleg én reagáltam 

túl a dolgokat,végülis inkább örülnöm kellene,hogy ez csak egy 

vicc.Nincs semmiféle rendelet,nem kell megnõsülnöm,Granger 

kisasszonyból sem lesz Mrs. Piton.

Erre a gondolatra száját kisebb mosolyra húzta.Dumbledore 

megkönnyebbülten sóhajtott a bájitaltanár mosolyának láttán.

-Perselus ugye nincs harag?-kérdezte az igazgató csendesen.

-Nincs-felelte tömören Piton,és fejében egy terv kezdett 

körvonalazódni.

-Köszönöm Perselus.Ja majd elfelejtettem,gratulálok a 

leánykéréshez,Granger kisasszony kiváló választás.Piton 

arckifejezésébõl ítélve Dumbledore jobbnak látta,ha nem feszíti tovább 

a húrt,ezért barátságosan elköszönt és távozott.

Piton várt egy kicsit,majd szobáját elhagyva   sietõs léptekkel a 

Griffendél torony felé indult. Hermione éppen a Kövér Dáma elõtt 

ácsorgott.

-Granger kisasszony beszélni szeretnék magával.-mondta Piton a 

lánynak.

-Tanár Úr esküszöm,hogy én nem…-kezdett  magyarázkodni 

megszeppent hangon Hermione,bár közben  fogalma sem volt 

róla,hogy miért is magyarázkodik. Piton közbevágott.

-Nem azért jöttem,hogy felelõsségre vonjam valamiért.A segítségét 

szeretném igénybe venni.

                                           ***

Dumbledore éppen elmélyülten olvasott egy muglikról szóló könyvet az 

irodájában,amikor Hermione hangját hallotta az ajtón túl.

-Dumbledore professzor bejöhetek egy percre?

-Természetesen kisasszony.Hermione belépett,és helyet foglalt 

Dumbledore-ral szemben.Dumbledore-nak feltûnt,hogy a lány 

meglehetõsen izgatott.

-Minek köszönhetem a látogatását?-kérdezte barátságosan az 

igazgató.

-Nem is tudom hogy mondjam el.Hermione lesütötte a szemét,és  

zavarában piszkálni kezdte a talárja szélét.

-Mi történt kedvesem?Dumbledore türelmesen várta a lány 

mondandóját. Hermione kinyitotta a szemét,de az igazgató tekintetét 

kerülte.Sóhajtott egyet,majd belefogott.

-Szóval Piton professzor nemrég megkeresett,és azt mondta,hogy 

komolyan gondolta azt,hogy legyek a felesége.Én pedig végül igent 

mondtam.Már a gyûrût is felhúzta az ujjamra.Hermione felemelte a jobb 

kezét,amin egy gyönyörû zöld kõvel díszített,fehérarany gyûrû 

csillogott.

-Megkérte a kezét,és Ön pedig igent mondott?Dumbledore 

érthetetlenül összevonta a szemöldökét.Lázasan törte a fejét valami 

épkézláb magyarázaton a történtekre,ugyanis el sem tudta 

képzelni,hogy Piton a rendeletes tréfa ellenére tényleg  megkérte 

Hermione kezét.Hermionet viszont már eléggé kiismerte,és tudta a lány 

nem szokott ilyen komoly dolgokban füllenteni.A gyûrû pedig  ott 

csillog 

az ujján.

-Igen-felelte Hermione,s közben szemeit újra lecsukta.

Ekkor kopogtak az ajtón,és Piton professzor lépett be.

-Perselus,gratulálok,a kisasszony épp most mondta el a hírt.-mondta 

Dumbledore a bájitaltanárnak,arcán az elõbbi érthetetlen kifejezés 

helyett most már halvány mosoly ült.

Piton felvonta a szemöldökét,ajka feljebb görbült,majd kisvártatva 

megszólalt:

-Üdvözlöm Albus a megtréfáltak listáján!

Dumbledore egy pillanatra meghökkent,majd felismervén a célzást 

elnevette magát.Piton és Hermione is vele nevetett.A bájitaltanár 

magában pedig arra gondolt,hogy nem is olyan hülyeség ez a 

mugliszokás,hiszen sikerült a Roxfort nagyrabecsült igazgatóján a saját 

viccét visszavernie.