Hatalmas pelyhekben hullt a hó a Roxfort kastély égnek meredő
tornyaira.A szél süvítve vonult végig a Tiltott Rengeteg fáinak
koronáján,aminek következtében a fák ágain megpihenő
hópelyhecskék kavarogva szálltak a szél nyomában.Az eget
szürkésfehér felhők borították,szinte rátelepedtek láthatatlan kezeikkel
a tájra,és úgy tűnt fogva tartják velük a földet.Az idő zord hangulata
tökéletesen illett a Roxfort Boszorkány –és Varázslóképző Szakiskola
egyik tanárának lelkiállapotára.

Az alagsorban Perselus Piton gémberedett tagokkal ült az ágya
szélén.Éjszaka nem sokat aludt.Álmatlanul forgolódott,és az előtte álló
napon járt szüntelenül az agya.Rápillantott az éjjeliszekrényen álló
mágikus naptárára,amin fekete alapon lila fénnyel világítva a következő
felirat állt:Január 9.vasárnap.Perselus Piton ma 40 éves.
A naptárat még Dumbledore-tól kapta ajándékba egy évvel ezelőtt.Ő
volt az egyetlen az egész iskolában,aki sosem feledkezett meg a
bájitaltanár születésnapjáról.A naptár akkor a "Boldog születésnapot
Perselus" feliratot mutatta.Szája keserű félmosolyra húzódott.Mikor volt
ő boldog a születésnapján?Soha!Ki köszöntötte fel Dumbledore-on
kívül?Senki!Az évek során ugyan hozzászokott,hogy teljes magányban
él,senkihez nem köti semmi,nincsenek barátai,ám legbelül a szívének
egy rejtett zuga üvöltve kiáltotta számtalanszor,hogy nem jó ez igy..Az
iskolában sokszor hallotta meg,amikor a kollegái sőt még a diákok is
csak így emlegetik maguk között: Piton a mogorva,magának való
ember.Tudta,hogy igazuk van,de nem akarta a véleményüket
megváltoztatni soha.Nekik fogalmuk sincs róla,miken ment keresztül,és
nem tartozott azok közé,akik érzelmeiket kimutatják,inkább arcának
kemény vonalai mögé rejtette.
A napjai egyhangúan teltek el.Reggel felvette
magára "érzelemmentes vagyok"jelmezét,megtartotta a bájital
óráit "szeretett"diákjaival,aztán délutántól estig a szobájában
gubbasztott.Amióta Voldemort meghalt nem akadt a tanításon kivül
egyéb feladat a számára.Harry Pottert sem kellett már folyton a
figyelme alatt tartania.
Érezte arcizma apró rándulásait.Eszébe jutott,amikor Potter a
Roxfortba került.Felidézte a Bölcsek köve mentőkacióját,amikor is Harry
végig azzal gyanúsította őt,hogy meg akarja szerezni a követ,aztán a
gondolatai elkalandoztak a második évhez,amikor a Baziliszkuszt
győzte le Harry.Felrémlett benne a kép,amikor lecsúszott a Merlin díjről
természetesen Potter miatt,aztán látta Harry arcát,amikor a trimágus
tusa véget ért.Gondolatai az ötödik évnél megálltak egy
pilanatra.Szinte filmként pergett le előtte,amikor az a pimasz gyerek a
merengőjébe tekintett,és meglátta saját apját.Az apját,akiről
neki,Perselus Pitonnak mindig az volt a véleménye,hogy
önző,felfuvalkodott hólyag.Rettenetesen dühös volt Harryre
akkoriban,és Harry utálata is fokozódott a tanár iránt.Mégis az a
mihaszna kölyök sietett a bájitaltanár segítségére,amikor Voldemort
ellen harcoltak.Az egyik halálfalót Dumbledore átka eltalálta,és amikor
zuhant a fűbe kiverte Piton kezéből a pálcáját.Egy másik halálfaló résen
volt,és már éppen küldte átkát,amikor is Harry egy jól irányzott
ellenátokkal visszaverte a támadást időt hagyva ezzel Pitonnak,hogy
vissza tudja venni magához pálcáját.Ez mentette meg az életét,és
miután Harrynek sikerült legyőznie a Sötét Nagyurat,tudta,hogy
köszönettel tartozik ennek a fiúnak,ám végül mégsem tette meg.Nem
volt hozzászokva,hogy segítségre szoruljon,és akkor is csak a véletlen
balszerencse áldozata volt.
Mindez 3 éve történt.A fiú elvégezte az iskolát,és azóta már aurorként
dolgozott a Minisztériumban.Sokat jutott eszébe legutálatosabb
diákja.Nagy nehezen vallotta be magának,de néha hiányoztak Harry
sértő megjegyzései, a sötét pillantásai,ahogyan ránézett akárhányszor
összefutottak valamelyik folyosón.Úgy érezte volt legalább egy ember
Dumbledore-on kívül,aki még szóba állt vele,még hogyha csak néhány
dühös visszavágásra is.-Na persze neked sem kellett
szégyenkezned,van stílusod az biztos-mondta fejében egy hang.Nem
bírta tovább a küzdelmet arcán az izom,és egy halvány mosoly hagyta
el eddig összepréselt ajkát.Elhessegette emlékképeit,és lassan
felöltözött.
-Megint egy nagyszerű születésnapnak nézek elébe-morogta maga elé
halkan,hangjában némi iróniával.Dumbledore lesz ma is az
egyetlen,akinek még jelent ez a nap mást is,mint a vasárnapot.
Bement a fürdőszobájába,megmosta arcát,majd megvizsgálta a
tükörben arcképét.Sápadt arcán halvány barázdák voltak, szeme alatt
sötét karikák éktelenkedtek.Fekete szemei álmosan pillantottak vissza
a tükörből.Hajának néhány tincse homlokába hullva pihent.Azon
gondolkodott,hogy mihez kezdjen a mai napon.Nem igazán szeretett
tanítani,de most még azt is elviselte volna,mert igy legalább
elterelődött volna a gondolata a születésnapjáról.Úgy döntött,hogy
elmegy reggelizni.Dumbledore rendszerint a reggeli után szokta
felkeresni az ajándékával.
.-Remek legalább addig is telik az idő,amig itt lesz-mondta a fejében
egy keserű hang.Elhatározta,hogy Dumbledore távozása után majd
visszavonul megszokott magányába,és az egész napot olvasással
fogja tölteni.Gyorsan szemrevételezte könyvespolcán sorakozó
köteteit,és megállapította,hogy már minden könyvét rongyosra
olvasta.Lemondóan sóhajtott,amikor is tekintete egy vékonyka
könyvön akadt meg.Levette,majd gúnyosan ciccentett.A könyv a
Hogyan űzzük el a magányunkat címet viselte.Rájött,hogy mégiscsak
akad olyan könyv,amit nem olvasott még el.Dumbledore ajándéka volt
ez is,de nem nyitotta ki egyszer sem.Úgy gondolta neki nincsen
szüksége az efféle praktikus tanácsokra.
-A jóságos igazgató úr tudja mivel lehet hatni az ember lelkiállapotára.-
sziszegte fogai között.Letette íróasztalára a könyvet,majd felkapta
talárját,és elindult a nagyterembe.
A helyiségben a kollegái már az asztalnál ültek,és elmélyülten
beszélgettek.Amikor Piton belépett hirtelen mindenki
elhallgatott.Némelyik tanár arcán megjelentek a zavar enyhe rózsaszín
foltjai,mások pedig a tányérjuk fölé hajoltak,és próbáltak úgy
tenni,mintha eddig is ettek volna.Dumbledore derűsen mosolyogva
figyelte a közeledő bájitaltanárt.Piton biccentett kollegái felé,majd leült
az igazgató mellé.Egy darabig csak az étkezések zaja volt
hallható.Piton mielőbb túl szeretett volna lenni a reggelin,ezért sietve
lapátolta magába a szalonnás tojást.Nem látta,hogy kollegái egymást
bökdösve sejtelmes mosolyok keretében nézegetnek .Azon
tűnődött,hogy vajon ma milyen születésnapi ajándékot kap
Dumbledore-tól.Szerette volna már maga mögött tudni az
udvariaskodást,amikor is megkapja az igazgató idei
meglepetését.Jólesett neki ugyan,hogy Dumbledore sosem feledkezik
meg róla,de ő sosem tudta kimutatni mennyire fontos neki a
figyelmesség,amivel őt kitünteti.
Villájára szúrta az utolsó falatot,majd miután megtörölte száját,felkelt a
székéről egy fejbólintással elköszönt,és visszatért a szobájába.Kollegái
újra lázas beszédbe elegyedtek,Dumbledore kék szeme pedig huncut
fénnyel csillogott.
Piton a szobájába érve a szekrényéhez lépett,előhúzta pálcáját,majd
intett,mire a szekrényből egy tálca került elő,rajta egy teáskannával és
két bögrével.Letett az asztalra,helyet foglalt az egyik fotelben,és várta
Dumbledore érkezését.Kezeivel malmozva maga elé meredt,közben
próbálta az időt sürgetni.Fekete szeme az asztalra,majd a vékonyka
könyvre siklott,amit még a reggeli előtt tett le.Kezébe vette,,de úgy
érezte nincs türelme az olvasáshoz.-Majd ha elment az igazgató
úr.Utána úgyis lesz egy csomó szabad percem,amit eltölthetek a
könyvem szórakozató társaságában.-mondta ki félhangosan
hangjában keserűséggel vegyes szomorúsággal.A percek eközben
Piton számára is meglepő módon gyorsan teltek.Már lassan fél órája
ücsörgött magányában az igazgatóra várva,ám Dumbledore váratott
magára.
-Biztos a szalagokkal van elfoglalva.Kissé elfintorodott,mert az
ajándékokat eddig mindig színes szalagokkal díszítette fel
Dumbledore.Piton mondta neki többször is,hogy nem szükséges csicsás
díszcsomagolás,jó neki csomagolatlanul is bármi,de Dumbledore
hajthatatlan maradt.
-Hiába Dumbledore is szereti a mugli féle eszközöket-
gondolta,miközben egyre az órát nézte.
-De most már tényleg jöhetne.Persze a világért sem használná a
pálcáját,pedig úgy hamarabb menne a csomagolás.Az igazgató viszont
roppant szórakoztatónak találja a szalagok kötözésével járó feladatot.
Piton lábai már teljesen elzsibbadtak az ülésben,ezért felkelt és járkálni
kezdett a szobájában.
-Eddig soha nem késett Dumbledore.Te jó ég,lehet idén megduplázta a
szalagok számát?-cikáztak a fejében a gondolatok,és már előre
sajnálta magát,ha arra gondolt hogy még meg is kell köszönnie a
fáradozását az igazgatónak.-Na de Perselus ő legalább veszi a
fáradtságot,és felköszönt-kúszott egy újabb gondolat a fejébe.
Megunta a járkálást,és kezdte idegesnek érezni magát.A híres Pitonos
hidegvére úgy tűnt elhagyta.Fejében egymás után kergették egymást
a gondolatok.Próbálta magában elnyomni azt a kellemetlen érzést,amit
úgy hívnak csalódottság,de hiába erőlködött.-Dumbledore idén
elfelejtette a születésnapod-erre a megállapításra jutott el
végül.Lassan már ebédidő közeledett.Arcára megpróbált nyugalmat
erőltetni.Úgy gondolta nem fogja Dumbledore-nak megtenni azt a
szívességet,hogy kimutatja mennyire bántja a tény,hogy az idén
elfelejtkezett róla.-Még csak az kéne,hogy nevetség tárgya legyek-
ezekkel az érzésekkel indult a nagyterembe.
Amíg igyekezett felfelé az alagsorból szokatlannak találta a nagy
csendet.-A diákok ilyenkor már zajongani szoktak.Nekik nem
számít,hogy vasárnap van,akkor sem maradnak csendben.-Vajon hol
vannak?-tette fel magában a kérdést,aztán száját félmosolyra húzta.-
Igaz nem is hiányoznak annyira.
A nagyterembe lépve érte az újabb meglepetés.Teljes sötétség
honolt,és néma csend.Már éppen a pálcájáért nyúlt,hogy egy kis fényt
varázsoljon,ám már nem volt szükség a varázslatra.Hirtelen világos
lett,és Dumbledore alakja rajzolódott ki szeme előtt.Az igazgató széles
mosollyal az arcán elkiáltotta magát:
-Boldog születésnapot Perselus!Piton megzavarodott a
fogadtatástól.Amúgy is sápadt arca még jobban elfehéredett.Nem
számított erre.A magára erőltetett nyugalma
szertefoszlott.Körbetekintett,és látta,hogy az asztalok mind a falhoz
vannak húzva,középen pedig két szék egymás mellé volt téve.A tanári
asztal helyén a falra egy hatalmas szürkésfehér színű vászon volt
kifeszítve,mint valami mozi előadáson.-A muglik szoktak ilyesfajta
előadásokon részt venni-gondolta magában.-Na nem,Dumbledore nem
találhatott ki ilyesmit nekem a születésnapomra,hiszen nagyon jól tudja
mi a véleményem a mugli szokásokról.Nem is sejtette,hogy mennyire
közel jár az igazsághoz.
Azon tanakodott,hogy azonnal visszatér a szobájába,ám mielőtt bármit
is tehetett volna Dumbledore odalépett hozzá, karon fogta,odavezette
az egyik székhez,és szinte belenyomta.Dumbledore leült Piton
mellé,majd megszólalt:
-Perselus remélem nem gondoltad,hogy az idén megfeledkeztem
rólad.De úgy gondoltam,hogy most valami nagyon különleges dologgal
szeretnélek meglepni.A tanárok a segítségemre voltak,és a diákokat
elvitték hógolyózni a hegyekbe,hogy zavartalanul lehessünk itt a
nagyteremben.Elmondtam nekik,hogy mire készülök.Néhányuk
leszegett fejjel bólintottak a kérésemre.Szégyellik,hogy ők sosem
köszöntöttek még fel.Bár te sem könnyíted meg a helyzetüket,hiszen
nem vagy éppen társasági ember.Piton vészjósló tekintetéből ítélve
Dumbeldore úgy találta jobb,ha nem feszegeti tovább a témát,ezért
gyorsan elterelte a szót.
- Bizonyára kitaláltad már mi az ott a falon-mutatott a vászonra
Dumbledore.Piton kelletlenül bólintott.
-Megnézünk egy filmet,ám ne valami muglifélére gondolj.Dumbledore
kacsintott egyet.Nos indíthatom?Piton újra biccentett,és egy cseppet
sem próbálta titkolni arcán az unalmat.Dumbledore a pálcájával
legyintett egyet,mire a fény kialudt,és a vásznon peregni kezdett a
film.Pitont meghökkentette a látvány.A filmben ugyanis ő,és Harry
szerepelt.Igaz valaki más játszotta a szerepüket,de kétségtelen
volt,hogy kettejük "kellemes"beszélgetéseit játsszák el.Nem
tudta,hogy most nevessen-e,vagy dühöngjön.Dumbledore ajkát
továbbra sem hagyta el a mosolya.Piton végül úgy döntött,hogy inkább
a vásznat figyeli.
-Áh Harry Potter...a mi új üdvöskénk!Piton megeresztett egy villanásnyi
vigyort,aztán Harry arcát fürkészte a vásznon.Az dühöt és utálatot
fejezett ki.Peregtek a képek előtte,és úgy érezte,mintha újra átélne
minden beszélgetést,gyűlölködést Harryvel.Dumbledore néha
hunyorogva oldalpillantott a bájitaltan tanárra,ám amikor Piton
megérezte magán a vizslató tekintetet,próbált rezzenéstelen arccal
figyelni a vászonra.
Lassan a végére ért a műsor,és Piton ezernyi gondolattal a fejében állt
fel a székről.Dumbledore visszavarázsolta a fényt a terembe,majd
Pitonhoz fordult.
-Nos Perselus hogy tetszett?
Piton nem tudta mit feleljen.Agya teljesen kimerült volt.Dumbledore
furcsa ajándékkal “kedveskedett” idén.Pottert sosem tudta
megkedvelni,és ehhez valószínűleg javarészt az apja iránt érzett
utálatnak volt köze.A lelke mélyén tudta,hogy nem lenne szabad
kevernie az ifjabb Pottert az apjával,ám valahányszor Harryre nézett
eszébe jutottak a rossz elmékek.
Dumbledore kék szemei fürkészően néztek a bájitaltanár arcára.Azon
gondolkodott,hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet,hogy pont Harryre
emlékeztesse a tanárt,de tudta,hogy Piton sokat gondol az utálatos
diákra.Látta Piton gondolataiban,mikor a fekete szemekbe nézett.
Piton nagy sokára szólalt meg.Hangja halk volt,és suttogva beszélt.
- Albus kétségtelen,hogy maga mindig a legelképesztőbb dolgokat
találja ki.De ezt azt hiszem semmi sem tudná felülmúlni.Úgy gondolom
nálam mogorvább ember még nem tanított ebben az iskolában.
Dumbledore kissé elmosolyodott.Piton válasza számára azt
jelentette,hogy Piton talán belátja,hogy nem mindig helyes úgy
viselkedni,mintha kőből lenne a szíve.
-Csak megerősíteni tudom a választ Perselus,mindazonáltal
hozzátenném,hogy azért én jóval többet tudok rólad,mint a
kollegák.Csak arra kérnélek,hogy a jövőben próbálj meg egy kicsit
kitörni a szobádból,ne a magány legyen az életedben az egyetlen
társ.Beszélgess a kollegákkal,hidd el,hogy egy jó beszélgetés sokat ér.
Piton előbb tudta volna elképzelni,hogy muglik közé megy
nyaralni,minthogy kedélyesen elbeszélgessen a kollegáival,de
hangosan csak ennyit mondott:
-Majd igyekszem Albus.Most pedig ha megengedi,akkor visszatérnék a
szobámba.Találtam egy igen érdekes könyvet,amit még nem olvastam
el.
Dumbledore Piton vállára helyezte kezét,finoman megszorította,majd
elköszönt tőle,és távozott a teremből.
Piton lement a szobájába,levette fekete köpenyét,elhelyezkedett a
fotelben,és kezébe vette a Dumbledore-tól kapott
könyvecskét.Kinyitotta,és hirtelen ledöbbent,amikor az első oldalon
hatalmas betűkkel a következő feliratot olvasta:
Perselusnak Dumbledore-tól Harry Potter ajánlásával.
“Szóval így állunk.Ha most itt lenne Potter,biztos,hogy büntetőfeladatot
adnék neki ezért a szemtelenségért “-gondolta magában,aztán
lapozott egyet,és a következő bölcsességeket találta:
Próbálj meg nyitni mások felé!Ne félj kimutatni érzéseid!Kezdeményezz
beszélgetést!
Ajka önkéntelenül is mosolyra rándult.Dumbledorenak talán igaza
lehet.Nem kellene mindig a szobájában kuksolnia.De ő már csak
ilyen.Nem fog megváltozni sohasem.Az egyetlen ember számára,akivel
beszélgetni fog a jövőben csakis Dumbeldore marad.Neki nincs
szüksége a kollegái megértésére.Ők sem próbáltak sohasem közeledni
hozzá,hát ő sem fog.
Elolvasott még pár sort a könyvben,aztán becsukta,és fáradtan ledőlt
az ágyára.Harryre gondolt,és félhangosan annyit mondott:
-Egyszer talán találkozunk még,és akkor majd megkapod a
büntetőfeladatot ezért az ajánlásért.Szeme lassan lecsukódott,és
álomba merült.
Este arra ébredt fel,hogy zajonganak a diákok.Úgy tűnt visszaérkeztek
a hógolyózásból.Piton felkelt,magára vette talárját,és elindult a
nagyterembe vacsorázni.
A tanárok már az asztalnál ültek,és amikor Piton megjelent várakozva
nézték őt.A bájitaltanár azonban szokásához híven csak biccentett
feléjük,gépiesen megvacsorázott,és csendben távozott,de még hallotta
a tanárok megjegyzését:
Piton magának való ember.