2. fejezet- Iskola

5 év múlva...
Az idő múlik, sok minden történt. A sors fintora, hogy Rose örökbefogadása után 3 évvel. Narcissa teherbe esett és megszületett Draco... És Rose is szépen cseperedik....
- Nem érdekel! Minek menjek 10 évesen a Roxfortba?- kiáltotta Rose. Az örökbefogadás óta sokat nőtt. És belenevelődött a Malfoyok akaratossága, de hiányzott belőle az alázatosság, szófogadás.
- Mert akkor előbb befejezheted! A Nagyúrnak is előbb lehetsz a hasznára! –közölte dühvel teli, de mégis nyugodt hanggal Lucius.
- Nem érdekel Voldemort!- Lucius egy pofont adott Rose-nak. De azonnal megbánta, még sosem ütötte meg. De kimondta a nevet, tiszteletlenül beszélt róla, később egy ilyen mondat az életébe kerülhet.
Rose még egy utolsó könnyes pillantást vetett apjára. Majd elrohant, a Malfoy kúria hideg folyosóin végigrohanva elérte saját szobáját. A szoba felséges egyszerűséggel volt berendezve. A szoba végében- bár egyedül lakott itt- egy francia ágy állt. Oldalt egy íróasztal, hatalmas szekrények tele ruhákkal, egy fésülködő asztal. Virágok, képek. Most az ágyhoz rohant, s rádőlt. És zokogott. Ekkor kopogtak az ajtón. A lány az ajtó felé intett a kezével, mire az kinyílt. Hát, igen Rose pálca nélkül is tudott pár varázslatot, ez egy sajátos tulajdonsága volt. A zajtóban Lucius állt, odasétált az ágyhoz. Némán nézte a lányát. Az megnyugodott.
-Nem érdekel a Nagyúr, itt akarok maradni itthon, itt akarok maradni Veled- mondta gyerek és közelebb bújta férfihez. A lány is és a férfi is egyaránt tudta, hogy azokkal a nagy szemeivel a lány bármit elérhetett nála. Ha tovább nézi őt, talán a halasztásba is belemegy, hisz a többi gyerek évekkel később kezdte az iskolát.
De a lány folytatta:
- De ha ezt kéred elmegyek tanulni a kedvedért- mondta lemondóan, de mosolyogva.
- Na, akkor jó, hogy megegyeztünk, kisasszony, tudod ez a te érdeked is, kivételesen okos vagy: minden menni fog.- bíztatta a lányt. Majd elindult kifelé a szobából. Ennyi érzelgősség mégis csak elég. Borzasztó mit tud kihozni ez a lány belőle.
Másnap elmentek az Abszol útra, megvették a lány varázspálcáját: fűzfa, 9 hüvelyk, főnixmadár tollal a belsejében. Fekete pálca, piros gravírral egy rózsa. Talárt is vettek, könyveket is. Minden, ami kell az iskolához.
Szeptember 1. még 20 perc a Roxfort expressz indulásáig, de a Malfoy család már ot volt egy ideje. Búcsúztak.
- Írjatok majd gyakran- kérlelte a lány szüleit.
- Rendben, de tudod, hogy sok dolgunk van. De most már indulás.- egy utolsó ölelés és a kislány már szállt is fel. A legutolsó kupéban foglalt helyet és csendben olvasni kezdett. Imádott olvasni, mostani könyve épp a fekete-mágiáról szólt. Épp belemélyedt, amikor egy fekete hajú, zöld szemű lány kopogott be.
- Szia! A nevem Gwendoline Deep! Van itt még szabad hely?
- Persze. Gyere be nyugodtan, van még hely, amúgy engem Rose-Elizabeth Malfoynak hívnak.
- Húú! Malfoy? Akkor te egy neves arisztokratacsalád egyik utódja vagy! Aranyvérűek! Akár csak az én családom- kacsintott a lány- Mit olvasol? Tyűű! Ez biztos izgalmas! Nem félsz az ilyenektől? Biztos nem másképp nem olvasnád.. Na, hagylak is, kicsit körülnézek, aztán visszajövök. Lassan elindult a vonat és Gwen is visszajött. Az úton beszélgettek és egy kis barátság alakult ki köztük. Viszonylag, hamar megérkeztek Roxfortba. Rögtön kezdődött a beosztási ceremónia. McGalagony kihozta, a Teszlek Süveget, a sok elsős izgulva figyelte, ahogyan az megszólal. Rose nem nagyon figyelte, ki kicsoda, inkább azt hallgatta ki melyik házba, kerül. Egy griffendél. Hollóhát. Hollóhát. Hugrabug. Griffendél. Mardekár...
-Gwendoline Deep!- hallhatták McGalagony hangját, a fekete hajú lány remegő térdekkel kisétált a süveghez. Alig tették rá egy pillanatra, máris felkiáltott:
-MARDEKÁR!
Taps. Gwen leült az asztalhoz. Aztán jött egy hugrabug. Griffendél. Griffendél. Hollóhát.
-Rose-Elizabeth Malfoy!
„ Nos eljött az én időm, ne félj, ne remegj, kérlek egy Malfoy vagy! Ne reszkess, legyél magabiztos! Csak ne a griffendélbe kerüljek...”
Mikor felvette a süveget, egy hang szólalt meg a fejében:
- Oh, milyen kis fiatal vagy még az iskolához, de érzem benned a tudás utáni vágyat, így beosztalak én, legfőbb erényeid egyike az okosságod, ez alapján hollóhát lennél..
- Jajajj...
- De más érzések és tulajdonságok is lakoznak benned, így más ház nem is való neked, oda illő vagy: MARDEKÁR!
Rose arca felragyogott. A szíve ide húzott, szülei is mind innen kerültek ki. Amint vége lett a lakomának és az eligazításnak. Rose felrohant a bagolyházba és kedves kis fekete baglyához lépett, amit még az Abszol úton vettek. ÉS egy levelet kötött a lábára.

Kedves Apám,

Megérkeztem az iskolába. Be is osztottak: a Mardekár-ba! Remélem büszke vagy rám. Ismerkedek az emberekkel, Piton lett a házvezető-tanárom legalább egy ismerős arc.
Szeretettel lányod, Rose-Elizabeth